nyomtatás  nagyítás kicsinyítés 
Betöltés...
BÜ BH 2011/159
Kábítószerrel visszaélés kereskedéssel elkövetése megállapítható, ha a terhelt a súlyosabb minősítéshez szükséges határt sokszorosan meghaladó mennyiségre több éven keresztül folytat olyan tevékenység[Btk. 282/A. § (1) és (3) bek., 282/B. § (1) és (3) bek.]
2011-06-01
infinity
1

BÜ BH 2011/159

Kábítószerrel visszaélés kereskedéssel elkövetése megállapítható, ha a terhelt a súlyosabb minősítéshez szükséges határt sokszorosan meghaladó mennyiségre több éven keresztül folytat olyan tevékenységet, amelynek célja kábítószer kereskedelmi forgalomba hozatala [Btk. 282/A. § (1) és (3) bek., 282/B. § (1) és (3) bek.].

Az első fokon eljárt megyei bíróság a 2008. december 10. napján kihirdetett ítéletében az I. r. terhelt bűnösségét folytatólagosan bűnszövetségben, társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében [Btk. 282/B. § (1) és (3) bekezdés], 2 rendbeli folytatólagosan, bűnszövetségben elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében [Btk. 282/A. § (1) és (3) bekezdés], közokirat-hamisítás bűntetté-ben [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont] és 2 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont] állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 20 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A bíróság korábbi ítéletével kiszabott 1 évi börtönbüntetés végrehajtását elrendelte. A terhelttel szemben 10 000 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Az I. r. terhelt tulajdonában levő két lakást elkobozta.

A fk. II. r. terhelt bűnösségét 2 rendbeli folytatólagosan, bűnszövetségben, bűnsegédként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében [Btk. 282/A. § (1) és (3) bekezdés], közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja] és felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont] állapította meg, és ezért a terheltet halmazati büntetésül 7 év börtönbüntetésre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt tekintetében 3 000 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el, továbbá lakás, illetve szántó megjelölésű, valamint külterületi tanya ingatlanát, továbbá Opel Astra típusú személygépkocsiját elkobozta.

Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2009. május 15. napján megtartott nyilvános ülésen kihirdetett ítéletében a megyei bíróság ítéletét az I. r. és a fk. II r. terheltek tekintetében annyiban megváltoztatta, hogy az I. r. terhelt kábítószerrel kapcsolatos cselekményeit társtettességben elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének [Btk. 282/B. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a)–b) pont], 2 rendbeli társtettességben elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének [Btk. 282/A. § (1) bekezdés, (3) bekezdés], fk. II. r. terhelt kábítószerrel kapcsolatos cselekményeit 2 rendbeli társtettességben elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének [Btk. 282/A. § (1) és (3) bekezdés] minősítette. A II. r. terheltet az ellene felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont] miatt emelt vád alól felmentette; az I. r. terhelt esetében a fegyházbüntetés tartamát 10 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 8 évre, a II. rendű terhelt esetében a börtönbüntetés tartamát 3 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre enyhítette.

Az I. és II. r. terheltek elkobozni rendelt ingatlanaira és a személygépkocsira az elkobzást mellőzte és azokra, továbbá az I. r. terhelttel szemben 35 000 000 forintra, a II. r. terhelttel szemben 25 000 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el.

Az ítélőtábla egyéb vonatkozásban az elsőfokú ítélet I. és II. r. terheltet érintő egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.

A jogerős határozatban megállapított tényállás szerint a III. r. terhelt 1998. február 18. napján – az I. r. terhelt felhívására és az általa biztosított pénzen – bérbe vette a Gy. külterületén található tanyát a hozzátartozó 21 988 m2 földterülettel együtt. Megállapodtak abban, hogy ezen a földterületen a kukoricasorok közé ültetve hasiskendert fognak termeszteni a későbbi forgalomba hozatal céljából.

1998. évben az I. r., a III. r. és a IV. r. terheltek a tanya melletti földterületen ültetett kukorica között legalább 20 tő hasiskender növényt termeltek, arattak le és dolgoztak fel.

1999. évben a földterületen az I. r., a III. r. és a IV. r. terheltek ugyancsak a kukoricasorok közé ültetve már mintegy 100 tő hasiskendert termeltek. A megtermett hasiskender szárítása e területen lévő tanyán történt. A megszáradt növényeket a III. r. és a IV. r. terheltek a lakásukra szállították, ahol azok további feldolgozása történt. A megszáradt növényleveleket az I. r., a III. r. és a IV. r. terheltek felaprították és értékesítés céljából 100 grammonként simítózáras tasakokba csomagolták. Az így adagolt kábítószert az I. r. terhelt B.-re szállította és ismeretlen személyeknek értékesítette.

A hasiskender B.-re szállításában alkalmanként a III. r. és a IV. r. terheltek is részt vettek. Az általuk B.-re szállított kábítószert minden alkalommal a W.-E.-C. csomagmegőrzőjében helyezték el, annak kulcsát pedig átadták az I. r. terheltnek.

2000. március 22. napján a III. r. terhelt – az I. r. terhelttől kapott pénzen, annak utasítására – édesanyja nevére újabb tanyát vásárolt a hozzá tartozó 4316 m2 földterülettel, valamint a tanya melletti 54 944 m2 földterülettel.

2000. évben a korábban bérbevett földterületen, 2001. évtől pedig mind a korábban bérbevett földterületen, mind pedig az újabban megvásárolt földterületen a kukorica sorok közé ültetve az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. terheltek közösen – pontosan meg nem állapítható mennyiségű, de több száz tövet kitevő – hasiskender ültetvényt hoztak létre.

A kiültetést a IV. r. terhelt és néhai P. J. végezte. A növények év közbeni gondozása ugyancsak az időközben elhunyt P. J. feladata volt. A tanyák udvarán levő kutaktól a növényekhez öntözőcsöveket vezettek, a hasiskender növényeket így locsolták. A betakarítást az I. r., a szállítást és feldolgozást a III. r., a IV. r. és a II. r. terheltek közösen végezték a lakóházukban.

A feldolgozott hasiskendert az I. r. terhelt B.-n ismeretlen személynek értékesítette. A kábítószer B.-re szállításában alkalmanként a IV. r. és a II. r. terheltek is részt vettek. Ilyen alkalmakkor az általuk felvitt kábítószert ismét csak a W.-E.-C. csomagmegőrzőjében helyezték el, melynek kulcsát az I. r. terheltnek adták át.

2001. év nyarán az I. r., a III. r. és a IV. r. terheltek a bérelt tanyákhoz tartozó földterületeken a kukoricasorok közé ültetve ismételten több száz tő hasiskendert termesztettek azért, hogy azokat a korábbiakhoz hasonlóan feldolgozzák és az I. r. terhelt a feldolgozott hasiskendert forgalomba hozza.

2001. október 11. napján a nyomozóhatóság e tanyához tartozó földterületen 191 tő hasiskendert talált és foglalt le.

2001. október 12. napján e tanya melléképületében további 168 tő már szárítás alatt álló hasiskendert foglaltak le. Ugyanezen a napon a másik tanyához tartozó földterületen a kukoricasorok közé ültetve további 118 tő hasiskendert talált fel és foglalt le a nyomozó hatóság.

A lefoglalt növényekről a mezőgazdasági szakértő megállapította, hogy az nemesített, kisázsiai siva-skang fl fajtájú, a legmagasabb delta-9-THC tartalmú hasiskender.

A lefoglalt növények kannabiszra jellemző kémiai komponenseket köztük delta-9-THC-t is tartalmaznak. Az összesen 477 tő hasiskender delta-9-THC tartalma összesen 2484 +47 gramm, amely több mint százszorosan meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát. A lefoglalt és az 1999–2001. évben termesztett, de le nem foglalt, a növények egyedszáma ugyancsak többszörösen meghaladja a Btké. 23. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jelentős mennyiség alsó határát.

A kannabisz az elkövetés idején hatályban volt 1/1968. (V. 12.) BM-EÜM számú együttes rendelet és a jelenleg hatályos 142/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet szerint is kábítószernek, a delta-9-THC a 4/1980. (VI. 24.) EÜM-BM számú együttes rendelet szerint pszichotrop anyagnak minősül.

A tényállást követő összegző megállapítás szerint a II. rendű terhelt a közös termesztésben, szállításban és feldolgozásban való részvételével szándékosan segítséget nyújtott ahhoz, hogy az I. r. terhelt az ítéleti tényállásban részletezettek szerint megtermelt, a jelentős mennyiség alsó határát többszörösen meghaladó mennyiségű kábítószert forgalomba hozza.

A II. r. terhelt 2000. évtől az I. r. terhelt élettársa volt, legális munkahellyel nem rendelkezett, a napi megélhetését a kábítószer-termesztés hasznából fedezte. A II. r. terheltnek 2000–2001. évek között a kábítószer-termesztésből legkevesebb 10 000 000 forint haszna származott.

A Sz. külterületén lévő tanyán és a mellette fekvő földterületen az I. r. és a II. r. terheltek 2004. év április hónaptól kezdve 2006. április 25. napjáig fóliasátrakban, a tanya melléképületében, valamint a tanya egyik szobájában is hasiskendert termesztettek azért, hogy azt értékesítsék. A növényeket az épületekben gyökereztették és hajtatták, majd amikor azok megerősödtek, kiültették a fóliasátorba. A kifejlett növényeket learatták és a melléképület padlásán megszárították. A megszáradt növényi részeket felaprították és azokat simítózáras zacskókba csomagolták. A növények terméséből az I. r. terhelt hasisgyantát készített. A növények termesztése során hormonkezelést, klímaberendezést és szén-dioxidos termelési módszert alkalmaztak.

A feldolgozott kábítószert az I. r. terhelt autóbusszal értékesítés céljából B.-re szállította és ismeretlen személyeknek értékesítette.

2004 és 2005 nyarán a hasiskender növények gondozásában, illetőleg néhány alkalommal azok feldolgozásában részt vett a VI. r. terhelt is, akinek a feladata elsősorban a fóliasátorban a hasiskender növények öntözése volt. Ezért a munkáért a VI. r. terhelt esetenként 50-100 ezer forintot kapott az I. r. terhelttől. A VI. r. terheltnek a kábítószer termesztésből legkevesebb 300 000 forint haszna származott.

Az említett időszakban a VI. r. terhelt összesen mintegy 50-100 tő hasiskender növény gondozásában és részbeni feldolgozásában vett részt úgy, hogy tudatában volt annak, hogy az I. r. terhelt a kábítószert tartalmazó növényeket értékesítés céljából termeszti. A VI. r. terhelt által gondozott és részben feldolgozott hasiskender növények tőszáma a Btké. 23. §-ában meghatározott csekély mennyiség felső határát meghaladja, de nem lépi túl a jelentős mennyiség alsó határát.

2006. április 25. napján a nyomozóhatóság a fenti tanyán szemlét tartott és ennek keretében a tanya lakóépületéből, melléképületéből, valamint a fóliasátrakból összesen 1083 darab, különböző fejlődési stádiumban levő hasiskender növényt foglalt le.

A lefoglalt hasiskender növények kannabiszra jellemző kannabinoid vegyületeket, köztük delta-9THC-t tartalmaznak. A lefoglalt kábítószerek összesített hatóanyag-tartalma 68,55 +0,35 gramm delta-9-THC, amely meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát, annak mintegy 3,4-szerese.

A lefoglalt növények egyedszáma több mint tízszeresen meghaladja a Btké. 23. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jelentős mennyiség alsó határát.

A kannabisz a 142/2004. (IV. 29.) Kormányrendelet szerint kábítószernek minősül.

A kábítószer-termesztés hasznából az I. r. és élettársa, a II. r. terhelt részesült. A haszonból két tanyaingatlant, egy lakást és személygépkocsit vásárolták.

Az I. r. és a II. r. terheltek legális munkahellyel nem rendelkeztek. A hatóságok elől bujkáltak, a napi megélhetésüket is a kábítószer termesztés hasznából fedezték. Az I. r. és a II. r. terhelteknek 2004–2006. évek között a kábítószer-termesztésből személyenként legkevesebb 15 millió forint hasznuk származott.

A II. r. terhelt 2003. május 9. napján töltötte be a 18. életévét.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. és a II. r. terheltek védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványában a védő sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság törvénysértő módon mellőzte a bejelentett tanúk meghallgatását. Kifogásolta, hogy az ítéleti tényállás és annak indokolása sem tartalmazza a II. r. terhelt bűnösségére vonatkozó konkrét elkövetési magatartást. A terhelt bűncselekmény elkövetésében játszott szerepe nem kellően tisztázott. A tényállás nem rögzíti, hogy a II. r. terhelt pontosan milyen időszak alatt, hány esetben és milyen mennyiségű kábítószerre követte el az ellene felhozott bűncselekményt. A jelentős mennyiségre történt elkövetés megállapítása nem egyértelmű. Észrevételezte a védő, hogy a II. r. terhelt esetleges felmentése kihat az I. r. terhelt cselekménye minősítésére. Sérelmezte az indokolási kötelezettség nem megfelelő teljesítését, nem egyértelmű, hogy mely bizonyíték miért került elfogadásra és hogy mely tanúvallomások kerültek kizárásra a bizonyítékok közül. Megalapozatlannak tartotta azt a megállapítást, hogy a terhelt a kábítószer B.-re szállításában részt vett. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH 2002/299. számú eseti döntésére, mely alapján a II. r. terhelt tekintetében kizárt a közös termesztés, szállítás, valamint feldolgozás megállapíthatósága. Sérelmezte, hogy az I. r. terhelt tekintetében a bíróság korábbi ítéletével kiszabott 1 évi börtönbüntetés végrehajtásának elrendelésére annak ellenére került sor 2008. december 10-én, hogy a büntetés végrehajthatósága 2007. június 10. napján elévült.

Mindezekre tekintettel a védő elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan a II. rendű terhelt felmentését indítványozta.

A védő anyagi jogszabály-sértést sérelmező érveivel elsődlegesen a II. r. terhelt kábítószerrel visszaélési cselekményei kapcsán a bűnösség megállapítását sérelmezte, egyben észrevételezte, hogy a II. r. terhelt bűnössége esetleges kiesése az I. r. terhelt cselekménye minősítésére is kihat.

A Legfőbb Ügyészség a védő felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Észrevételezte, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és az nem támadható. Ugyancsak törvényben kizárt a büntetés végrehajtásának elrendelése miatti felülvizsgálat is, mivel az e körbeni esetleges törvénysértés különleges eljárás keretében orvosolható. Álláspontja szerint a terheltek bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került sor és az eljárt bíróságok abszolút eljárási szabálysértést sem valósítottak meg. Minderre tekintettel indítványozta az első- és másodfokú határozat hatályában fenntartását és az elsőfokú bíróság különleges eljárás lefolytatására felhívását.

A Legfelsőbb Bíróság a védő felülvizsgálati indítványával támadott határozatot a Be. 423. § (4) bekezdése értelmében csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, illetve az (5) bekezdés értelmében, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, és a Be. 373. § (1) bekezdés I. b)–c) pontjában, illetve II–IV. pontjában részletezett eljárási szabálysértések szempontjából vizsgálta felül.

Felülvizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a védő olyan szempontok alapján is támadta a jogerős határozatot, amely okokra alapítottan a törvény a felülvizsgálatot nem teszi lehetővé.

E körbe tartozóak a védőnek azok az érvei, amelyek az ügy nem kellő felderítettségét, bizonyos tanúk meghallgatásának elmaradását, bizonyítási indítványok elutasítását, a tényállás nem kellő megalapozottságát sérelmezte. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ebből következően az ítélet megalapozottságával kapcsolatos hibákra hivatkozás és az eljárt bíróságok mérlegelési tevékenységének támadása figyelembe nem vehető. Ugyancsak a törvényben kizárt felülvizsgálati okra hivatkozott a védő, amikor az I. r. terhelt tekintetében korábban kiszabott börtönbüntetése végrehajtása elrendelését sérelmezte, e büntetés végrehajtása elévülésére hivatkozással. A Be. 416. § (4) bekezdés c) pontja ugyanis kifejezetten kizárja a felülvizsgálat lehetőségét olyan esetben, amikor az esetleges törvénysértés különleges eljárás (XXIX. Fejezet, I–II. Cím) lefolytatásával orvosolható. Márpedig a Be. 572. § (6) bekezdése értelmében a bíróság utólag határoz a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének hatályon kívül helyezéséről, ha a szabadságvesztés végrehajtását törvénysértően rendelte el.

Az ismertetett törvényi rendelkezésekből következően a védőnek a korábbi büntetés végrehajthatósága elévülésével kapcsolatos érveit a jelen ügyben első fokon eljárt bíróság jogosult – és egyben köteles – megvizsgálni a Be. 572. §-ában szabályozott különleges eljárás keretében.

A törvényben kizárt felülvizsgálati okok kirekesztése mellett a Legfelsőbb Bíróság érdemben vizsgálta a védőnek azokat az érveit, amelyek egyrészről az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségének elmulasztására hivatkoztak, illetve amelyek szerint a II. r. terhelt bűnössége megállapítására a büntető anyagi jog szabályai megsértésével került sor, és ez az I. r. terhelt tekintetében a 18. életévét be nem töltött személy felhasználásával elkövetett kábítószerrel visszaélés tekintetében kihat a cselekmény minősítésére és az I. r. terhelt büntetésére is.

A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálatot eredményező eljárási szabálysértés – egyebek mellett – a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontja értelmében az, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve intézkedés alkalmazása tekintetében

a) az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírá-latra alkalmatlan, vagy

b) az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

A Legfelsőbb Bíróság azonban megállapította, hogy az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek a kellő mértékben eleget tettek, a felülvizsgálati indítványban hivatkozott eljárási szabálysértés megállapítása fel sem merülhet. A bírói gyakorlat töretlen abban a kérdésben, hogy a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában megjelölt eljárási szabálysértés akkor állapítható meg, ha a bíróság a büntetőjogi főkérdésben (bűnösség, jogi minősítés, büntetés-kiszabás) olyan mértékben mulasztja el indokolási kötelezettségét, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan (BH 2010/85.).

A védelem a II. r. terhelt bűnösségét és a II. r. terhelt bűnösségén keresztül az I. r. terhelt cselekménye minősítését a tények vitatásán túlmenően azon az alapon támadta, hogy a tényállásban rögzítettek nem elégségesek a II. r. terhelt esetében annak megállapítására, hogy e terhelt a kábítószerrel kereskedésben részt vett. A védő álláspontja szerint ugyanis a tényállás ehhez nem részletezi kellően a II. r. terhelt tevékenységét, azt, hogy mikor, mit tett, közreműködése milyen tevékenységet jelent és tevékenysége milyen mennyiségű kábítószerrel kapcsolatos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban a jogerős határozat maradéktalanul törvényes álláspontot foglalt el e körben. Társtettesek a Btk. 20. § (3) bekezdése értelmében azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. A társtettes nem feltétlenül meríti ki tevékenységével a teljes törvényi tényállást, ezen elkövetői minőség megállapításához elégséges, ha az egyes elkövetők egymás előtt is ismert tevékenysége együttesen valósítja meg a teljes törvényi tényállást. Ez pedig a jelen ügyben valamennyi elkövető terhén törvényesen kimutatott.

Több éven keresztül tartó kiterjedt tevékenység esetében teljesen irreális az a védői elvárás, hogy az egyes elkövetők résztevékenységeit időben és mennyiségre behatárolva pontosan meg lehessen határozni. A II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét teljes mértékben megalapozza annak rögzítése, hogy több éven keresztül, kezdetben elsősorban szüleihez, majd a későbbiekben élettársához kapcsolódva folyamatosan a hatóságok elől rejtőzködve és életvitelszerűen, létfenntartást biztosítva fejtett ki többfajta olyan résztevékenységet is, amely a kábítószerrel kereskedés megállapítását megalapozza. A kábítószer mennyiségét illetően pedig a védő által felvetetteknek a minősítésre kiható jelentősége nincs. Kétségtelen, hogy a II. r. terhelt tevékenységével érintett mennyiség a minősítéshez szükséges határt sokszorosan meghaladja (ezt már csak a lefoglalt mennyiségek is kétségtelenné teszik), az pedig hogy a tevékenységgel érintett mennyiség a minősítési határt hányszorosan haladja meg, a cselekmény minősítése szempontjából közömbös.

Összességében tehát a II. r. terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került sor és cselekményeinek minősítése is törvényes, ezért a büntetésének mértéke sem felülvizsgálható.

A II. r. terheltet érintő álláspontból következik, hogy az I. r. terhelt cselekménye minősítését vitató védői támadás sem vezethetett eredményre.

A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. Ugyanakkor felhívja az első fokon eljárt bíróságot a védő indítványa alapján az I. r. terhelt tekintetében a Be. 572. §-ában meghatározott különleges eljárás lefolytatására.

(Legf. Bír. Bfv. II. 51/2010.)

Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.
A Nemzeti Jogszabálytárban elérhető szövegek tekintetében a Közlönykiadó minden jogot fenntart!